Mit tehet egy szépreményű fiatalember (aki mellesleg a kannibalizmusról írja a doktoriját), ha szüleivel épp Stockholmba készül, hogy apja átvegye a kémiai Nobel-díjat, de aznap találkozik álmai nőjével, s a szerelembe feledkezve lekési a repülőgépet?
Mit tehet Barkley Michaelson (Bryan Greenberg), ha ezek után további kellemetlen meglepetések érik: hazaérve egy ismeretlen elrabolja és kétmillió dolláros váltságdíjat követel érte, s nyomatékul Barkley hüvelykujját akarja elküldeni a mit sem sejtő szülőknek.
S ha ez nem lenne elég, megtudja, hogy elrablója, Thaddeus James (Shawn Hatosy) a féltestvére, akinek anyját annakidején Eli Michaelson (Alan Rickman) elcsábította, a férj és kolléga öngyilkossága után pedig annak munkáját sajátjaként tüntette fel - ezért kapja most a Nobel-díjat.
Mit tehet, ha Thaddeusszal szövetkezve együtt viszik véghez a tervet és osztoznak a váltságdíjon, azonban Max Mariner nyomozó (Bill Pullman) gyanakvóan szimatol és kérdezősködik, ráadásul a féltestvér nem elégszik meg a pénzzel, hanem úgy dönt, hogy neki apa kell.
Michaelsonék bérlője, George Gastner, gyógyult mániákus (Danny De Vito) "öngyilkos" lesz, s a megüresedő bérleménybe Thaddeus költözik barátnőjével, aki nem más, mint az álomlány, City Hall (Eliza Dushku). Az új bérlő igyekszik elnyerni a család szimpátiáját, miközben megpróbálja befeketeíteni Barkleyt.
Ebben a fonák csapdahelyzetben kihez is fordulhatna a fiú, ha nem az édesanyjához, a bűnügyi szakértő Sarah-hoz (Mary Steenburgen)...

A történetben szinte senki és semmi nem az, aminek első pillantásra látszik; talán csak Eli Michaelson az, akiről elejétől fogva tudhatjuk, hogy egy öntelt, arrogáns, szoknyapecér gazember. Mindenki utálja, kivéve a nézőt, akit Alan Rickman újfent levesz a lábáról utánozhatatlan stílusával.
Az Oscar-díjas Mary Steenburgen magabiztosan játsza az aggódó, de nagy önuralommal rendelkező anyát, aki még arra is képes, hogy a házuk előtt hiénaként felsorakozó riporterekre fegyvert fogjon.
Bill Pullman, a tőle megszokott színvonalon adja a bulldogkitartású rendőrt, aki többet szeretne Sarah-tól, mint pusztán kollegiális barátságot, Bryan Greenberg pedig Barkley szerepében meggyőzően alakítja az ártatlan áldozatból bűnözővé avanzsáló fiút, aki kezébe veszi a dolgok irányítását.
Shawn Hatosy igazi pszichopata Thaddeus James, Eliza Dushku pedig érzéki, és kellően lökött City Hall, aki maga is egy nagyon súlyos pszichiátriai eset.

A film kemény fényképezése és videoklipszerű vágása biztosítja a feszes tempót, amiben a zene is segíti, a csavaros, meglepetésekkel teli történet pedig ébren tartja a néző figyelmét, feltéve, hogy nem riad vissza a helyenként brutális jelenetektől. Azért nem árt odafigyelni, mert bizony a forgatókönyv talán túl bonyolultra is sikerült, de szerencsére az abszurd helyzeteket megfűszerezték némi humorral.
Amerikában úgy tűnik, nem aratott kasszasikert a film, mégis érdemes megnézni, ha másért nem, azért, hogy Alan Rickmant megint "rosszalkodni" lássuk.


Írta: Ivy

IMDb